Thai paradicsom

Fotok termeszetesen kesobb ((:
Mi is elhagytuk az elhagyatott helyet, hogy tovabbi felfedezeseket tegyunk. Ugy gondoltam, biztosra megyunk, es megnezzuk Ao Nang-ot, ahol tavaly mar jartam, igy nagy meglepetes nem erhet. Rendeltunk egy taxit reggel 7-re, persze nem jott. Elonyere legyen mondva a szallodanak, hogy kivittek ingyen a buszhoz.
11-es erkezes helyett fel 1 lett vegul, de mar kezdek hozzaszokni. Ugy nez ki, bele kell kalkulalni a dologba. Szoval atcsusztunk a nyaraloparadicsomba, es adunk a semmittevesnek. Part, mango shake, masszazs, tenger, pad thai felvaltva. (: A tavalyi eloszezonhoz kepest az arak siman megduplazodtak, pedig sztem az ido ugyanolyan, a turistak szama viszont szinten.
Befizettunk sziget-turara, hogy ne csak egy parton egessuk magunkat egesz nap. Sajna long-tail hajo helyett valami gyorsabbat kuldtek, aminek nem volt ugyanaz a hangulata. Szoval jartunk szigetrol szigetre, szebbnel szebbre. Azert a jo resze megiscsak a snorkelling volt! Egesz sok fajta (kb. 6-8) es meretu hal volt, es rengetegen voltak. Gondolom beetetik oket, de ez nem baj (:
Amikor nyugodtan uszkaltunk, az egyik helyi bedobott elenk egy kis kajat, mire a halak szazaval rarontottak - alig lattunk -, es hol a kajat, hol minket haraptak... nem tudtam, hogy egy hal barmikor is belemharapna. De ezek szerint igen (:
Mivel most volt a kinai ujev, a parton allandoan eregettek kinai lampasokat - persze a turistak. Mar amelyik eljutott odaig, hogy nem egette el az egeszet meg a foldon. Szep, bar az en kepessegeimmel fotozhatatlan latvanyossag...
Masnapra mindenfele csatlakozast kellett nezni, hogy elinduljunk Malajziaba. Jpg nagy oromere riogattak minket egy ideig, hogy mar nincs a buszra jegy... huhu, bukta lesz a hazaut, mert innen szinte minden atszallasnak pontosan kell mennie... de aztan megis lett.
Az ut magasan legrosszabb utja lett vegul, ahol annyi embert bezsufoltak egy kisbuszba 5 orara, hogy az cudar. Mindegy, tuleltuk, irany Kuala Lumpur!

Uton

Utazunk. Neha mar nem tudom, hogy faradtabb vagyok-e, mint otthon.
Elindultunk a thai hatar fele, hajnali 2-kor. 7-re odaertunk, sorbanalltunk a cuccal a hatunkon. 1 oran belul megvoltak az uj pecsetek. Aztan jott a vegtelen varakozas. Kaptunk kis piros matricat, ami helyi jellegzetesseg, es azt jelzi, hogy melyik busznak kell felszednie. Egynek sikerult egy ido utan, majd lerakott egy bufenel, ahol ujabb 2 orat vartunk. Mint kiderult, meg vartunk utasokat, akik ugyanonnan indultak mint mi - csak ok 4 oraval kesobb... na, mindegy.
Megerkeztunk Bangkokba: 14 ora alatt letudtuk a 600 km-t! :-) itt egy ropke piheno es mangozas utan vonatra szalltunk: irany Ko Samui! Fogtunk egy ejszakai vonatot, aggyal. Mokas, vicces, ahogy 60 ember aludni keszul egy kocsiban.Amugy meg kell jegyezzem, a helyiek nagyon profik, segitenek, agyaznak, kajat-piat hoznak, szoval igazan nincs okunk panaszra a 6000 ft-ert, amit a jegyert kertek.
A fo attrakcio a bufekocsi volt, ahol nyitott ablakoknal lehetett kajalni-pialni. Persze mindezt azert, mert a vonat atlagban 60-nal nem megy tobbet, ugyhogy 11 ora alatt meg is teszi a 650 km-t (nalunk 13 ora alatt sikerult). Mindegy, a bufekocsi nagyon jo volt. Leadtak a best of Boney-M-et 3x, szoval teljes partihangulatot varazsoltak nekunk.

No, de Ko Samui: a kis sziget erosen a turizmus hatasa alatt all, de mi nem bantuk! Az egyik legturistasabb szallast csiptuk meg utunk soran, ahol tenyleg homokos part volt csak, palmafak es tenger.Es a helyi kite-osok.
A sziget nagyon lehuzos, es mivel ki vagy szolgaltatva nekik, ezt ok ki is hasznaljak. Egy 15 km-es taxiert siman elkernek 5000 ft-ot, mig a helyi public taxi nem tobb 3-400 ft-nal. Ezt persze nem reklamozzak, ugy kell nyomozni utana.
Elmentunk egy kishajos turara egy nemzeti parkba. Igen szep hely! Felmasztam a 260 m-es hegytetore, ami egy eleg nehez terep volt, de megerte :-)
Aztan jott a snorkelling es a tengeri kajak. Egyre jobban hasonlitok egy rakra, vagy egy angol turistara :-)
Masnap visszakompoztunk a szigetrol, es kivalasztottam a kovetkezo uticelt: Ao Khanom. Dontesemet arra alapoztam, hogy a LP a partszakaszon rengeteg udulohelyet jelzett. Ezzel meg is hoztam a tura eddigi legrosszabb donteset! Mar gyanakodnom kellett volna, amikor se busz, se turista nem ment arra, ahova mi keszultunk. Aranyarban fogtunk egy taxit, ami elvitt a semmi kozepere. Volt egy szocreal kinezetu szanatorium, az volt a szallo. Jobb hijan itt marartunk... Se falu a kornyeken, se kajalda, se utazasszervezo, tenyleg semmi. Jol elinteztem...
Aztan vegul minden jora fordult: a tenger alomszep volt, turistamentes, kifogastalan homok, palmafak behajlo tomkelege es hatalmas hullamok a vizen!!! Igy vegul feledhetetlen elmeny maradt ez a hely is.
Amugy azt tippeljuk a lakossag osszetetele alapjan, hogy ide jonnek a helyiek es nehany bunozo elrejtozni Europabol... legalabbis az arcok ezt sejtettek (:
Fotok majd.

Angkor nagyon-nagyon

Megerkeztunk Siem Reap-be. Mondtak, hogy para van,  mert kinai ujev van, es nincs szallas. Nagy mellennyel azert nekiindultam - ide nekem az oroszlant is! -, hogy en majd talalok tokeletes szallast fillerekert, hisz biztos csak at akarnak verni. Aztan amikor a tuk-tuk a 12. helyen megallt, es ott is azt mondtak, hogy telthaz van, akkor kezdett csempulni a szam. Vegul a kozponttol vagy 2 km-re talatunk egy helyet, relative aranyarban. Ahhoz kepest, amiket en fizetni szoktam, ez aranyar volt... de lenyeg, hogy volt hol aludnunk!

Nagy varakozasokkal indultunk az elso napnak. Bar a bringarol lemondtunk a nagy melegre valo tekintettel, azert igy - tuk-tukkal - is kihivast jelentett a hely alapos korbejarasa. Rita tanacsara elso nap a picikkel kezdtuk. A tuk-tuk sofor, aki hozott minket a buszpalyaudvarrol, megnyerte a masnapi utat is. Ilyen ez.
Szoval kezdtuk a kicsikkel. Ket-harom teglatorony, es tokre odavoltunk. A masodik hely Banteay Kdei romjai voltak, amik egyszeruen lenyugozoek! Nem tudom, hol forgattak a Tomb Raider-t, de ha jol emlekszem a reklamokra, akkor ez lehetett az egyik. Olyannyira megmaradt az a templom, hogy a vegere is az egyik legjobbkent jegyeztuk meg.

Aztan jott a kovetkezo es a kovetkezo es... nem irom le mindet, mert nem is lehet, es mert 2 nap alatt megneztunk vagy 20-at. A biztonsag kedveert masodik nap felkeltunk hajnalban, hogy megnezzuk a napfelkeltet Angkor Wat-nal (hihi, maradtunk a tuk-tuk-nal, habar a soforunk nem jott, csak kuldott maga helyett valakit). Szoval total komasan odaertunk a millio turistaval egyutt, hogy megnezzuk, ahogy felkel a nap. Tudtam, hogy turisztikus a hely, de azert kicsapta a biztositekot a toparton varakozo nehany szaz ember. Menekuljunk! A templom tuloldalan viszont szinte egyedul voltunk, ami megerte a korai kelest.

Nehany giccses foto utan (nem sokon latszik, hogy valaha egy percet is foglalkoztam fotozassal :D) lassan indultunk tovabb, amikor lattam az igazi dobbenetet: felkeltek a keson kelok is es elarasztottak a helyet. Mi inkabb beultunk reggelizni. Latszik a profizmus, a reggelizo kozvetlen a templom mellett van, aki kesz a fotozassal, mar johet is a palacsintaert. Mentunk. (:
No, de nem tudom tul szinesen leirni a napot: inkabb latni kell! Van magas, alacsony, emeletes es egyszintes, faval benott es rajzokkal teli, fekete es voros, pici es gigantikus, unalmas es lelegzetelallito.

Volt meg esti eltevedes para-hegyekkel a sotetben, amikor egy elagazast beneztunk. Mar gyalogoltunk vagy egy oraja, es gyanus lett, amikor egyre kevesebb lett az utcavilagitas... nem olyan jo erzes ugy bandukolni, hogy az embernek fingja sincs, hol van es hova megy.
Aztan makimajmok, tamado liba, mango minden mennyisegben, annak felismerese, hogy raw-ban nem lehet sokaig fotozni egy 2 gigas kartyara (ez a felismerest Angkor Wat labanal felettebb jo erzes megtapasztalni), forrosag es por, meg csokis-mangos palacsinta. Mi mas kell egy jo naphoz?

Fotokkal jobban allok, mint eddig. Talaltam kabelt, de a raw-ok meg mindig nem elerhetoek. Kapjatok a tobbit. (:

Cambodia

Csak azert irom angolul az orszag nevet, mert nagyon tetszik, ahogy ejti az angol. Rettenetesen jo!
Leszalltunk, gyulnek a pecsetek. Kalappal le az orszag elott, hogy a neten tenyleg pikk-pakk minden vizum es egyeb konnyen intezheto, es a bejutas sem gaz.
Elso hiba volt, hogy penzt valtottunk. Volt dollarunk, a repteren rogton atvaltottuk helyi kecalra, hogy legalabb inni tudjunk valamit. Aztan az osszes helyen egy sokkal rosszabb arfolyamon visszavaltottak a helyi penzunket amerikai dollarra. Vicces. Szoval valtani tobbet nem kell, dollarral fizetsz, helyi + plusz dollarban kapod vissza a visszajarot. Egy dollarert a helyibol 4000 jar, szinte mint Uzbegisztan (:
Egyebkent vicces, hogy egesz orszagok dontenek ugy, hogy ok onhatalmuan fogjak egy masik orszag penzet es hasznaljak. Gondolom, az USA-nak  nem kis penz eloallitani azt a sok penzt, amit Kambonzsan kivul gondolom, meg jonehany helyen a fentihez hasonloan hasznalnak.

Itt mar megjott a meleg, a para, a por es a dzsuva. Ugy dontottunk, hogy nem megyunk el az aznapi utolso busszal Siem Reap-be (az Angkor kozeli varos), hanem megnezzuk magunknak Phnom Penh-t. Ujabb hiba, nem erte meg. Mondjuk szornyulkodni lehet a mindenhol bokaig ero szemet es a romlott husszag, valamint az elviselhetetlen forgalom miatt. Utos volt, menekultunk.
Tehat a hely - ritkasagahoz meltoan - lehuzos. Siman kiadnanak nekunk 15 dollarert egy ablaktalan szobat, amiben semmi sincs. Volt kevesbe szutykos, de dragan. Neha siman megfizettetik velunk az otthoni arakat. Na, mindegy, fizetunk, mint a katonatiszt es jol erezzuk magunkat.
Ma toltunk egy 8 oras buszutat, ahol ujra nem talaltuk el a turistaknak szant jaratot, igy mentunk a helyiekkel. Ez persze sosem baj, sot! Az egyik be is hanyt mellettem, a masik csalad pedig egyenletesen eteritette a padlon a vacsoraja maradekat.
Meg kell emlitenem azt a szinvonalas tv-musort, amit a buszon kaptunk. 1.5 ora amerikai akciofilm szinkronizalva. Elkepeszto hallani a noi szereplok hangjat. Na, mindegy, ez ugysem megy at. Aztan jott 3 ora karaoke a helyi sztarokkal - felejthetetlen -, majd a stand-up comedy. Izelitoul:
http://www.youtube.com/watch?v=Jpzy7tfMHX0
http://www.youtube.com/watch?v=uO-53iBtA2U
Sajnos lassu a net, igy nem tudok megbizonyosodni, hogy ok voltak, de hasonlo.

No, de nem csak negativ dolgok vannak, csak ezekhez is hozza kell szokni.

De jojjenek a jo dolgok: labmasszas!!! mango!!! tuk-tuk!!! meleg!!! orult forgalom!!! Allitolag Egyiptom a negyzeten.
Amugy az emberek a megszokott modon nagyon kedvesek, mint ahogy eddig mindig tapasztaltam Azsiaban. A kaja temaban is javul a dolog, eegsz sokszor jot talalok valasztani. Orom, hogy itt van peksuti. A thai-oknal mindig fott csirkevel meg egyebekkel akartak megreggeliztetni.

Holnap Angkor, biciklivel. To be continued...

A tobbi, jobb es ertelmesebb foto meg mindig raw-ban. Ezek veletlenul automatan keszultek, igy feltoltheto allapotban vannak...

Singapore

Hat ez a nap is eljott. Foldonalvos Doha es egyebek utan vegre leszalltunk Szingapurban. Nem is volt dobbenetesen meleg, viszont  az otthoni hideg utan imadtam szandalban rohangaszni. Ket ejszakat toltottunk  itt, ami nagyjabol vegig esett, ugyhogy meg a fazasbol is kijutott.
Egyelore semmi malor nem volt, tiszta sima az ut - elteroen a tolem megszokottol. (:

Szingapur erdekes hely, luxus es pompa, valamint a bevasarlokozpontok vegtelen sora, mindez itt-ott megspekelve iszonyat giccsel. A buszon egy helyi azzal fogadott minket, hogy most - a kinai ujevkor - nagyon rosszkor jottunk, mert egyetlen bolt sincs nyitva es igy mit is fogunk csinalni a varosban?

Mondjuk, nem ez volt a cel, de igy is mellefogtunk - nem is kicsit - a elso delelotton, amikor kimentunk az amugy szigetorszaghoz tartozo Sentosa nevu szigetre. Mint kiderult, a hely egy hatalmas vidampark: Universal studio, orias akvarium es hasonlok, de mi nem igazan erre vagytunk, ugyhogy hamarjabaol pucoltunk is innen.
Egyebkent a bevasarlokozpontok utcajanak a vegeben talaltunk egy YMCA szallast, ugyhogy az egyik iranyban kizarolag zarva levo boltok voltak (:

Gondoltuk, nyakunkba kapjuk a varost a masik harom iranyba, de aztan jott a jet lag. Az elso ket nap minden ejjel virrasztottunk, reggl komaztunk, nappal pedig bambultunk ki a fejunkbol, amig meg nem gyoztuk magunkat, hogy irany a szallas szunyalni egyet.

Amugy ami meglepett (vagy mondjuk ugy, eltero), hogy itt egy helyen nagyon sok nacio - Little India, Chinatown stb. - megtalalhato, igy kulturalisan nagyon sokszinu es valtozatos a hely. Bevallom, nem gondoltam, hogy a kinai ujev ekkora hatassal lesz az utunkra!
Szivesen toltenek fel kepeket, de nem mukodik a kepolvaso, igy talan majd legkozelebb... uff, kozben oszejott, de rajottem, hogy raw-ban fotozom, igy semmit az egvilagon nem tudok feltolteni ((: haha

Kesobbi bejegyzes: vegre vannak kepek, pl a fenti arrol, hogy hogy laknak - es teregetnek -  a helyiek.

A vege kicsit elcsuszott

No, most hogy mar arab feluleten is be tudok jelentkezni, megirom az utolso bejegyzest. Epp Dohaban varom a harmadik repulo indulasat, ami ugy tunik, sosem fog elindulni.
Utolso ket napomat onkentes munkanak szenteltem egy farmon, bent a hegyek kozt. Jol hangzik, igaz? Pedig nem volt az :D



Kivittek egy nagyon szep helyre, igazi esoserdos kornyezet, kis falucska, tenyleg idilli latvany. Elso nap korbejartuk a helyet, szedtunk banant, csillaggyumolcsot, kokuszdiot. Persze nekem a kokuszt meg veletlenul sem sikerult leoperalnom a farol, sem utana kiszedni a folyobol, ahova esett, azzal a 6 meteres kaszaszeru cuccal, amit erre hasznalnak.

Az itt kapott kajak es az elmult ket het fenyeben kijelenthetem, hogy nem szeretem a thai konyhat. A pad thai es a sult banan kivetel.

Jah, es a helyi kolykoknek angolt kellettt tanitani. Hat, nincs nagy tanari venam, de azert valamit osszehoztam. Szegenyek, kethavonta van egy orajuk, fogalmuk sincs, hogy mit mondanak, ugyhogy az ora abbol allt, hogy a kolykok ismetelgettek, amit mondtam nekik. De hogy egy szot nem ertettek belole, az is biztos (:

Es akkor a hazigazdam felfedezte, hogy valamit ertek a szamitogepekhez. Ugyhogy jott a melos resz. Megcsinaltam a netet, utana kitalalta, hogy dogozzam at neki a szorolapjat, es talaljam ki, miert jon ilyen keves turista hozza. Hat, hamar meglett a valasz, hiszen 2 nap ittletert (effektive munkaert) 35000 ft-ot kert, egy honapert meg felmilliot. Haha. Allitolag mar levitte a felere, es en itt melyen hallgattam, hogy en kb. a negyedet fizettem a ket napra.
A nap vegen visszavittek a szallasomra, majd 5 perc mulva jott is a telefon, hogy bizony keveset fizettem (ami persze a megallapodott ar volt), es faradjak le meg kb. 10000 ft-tal. Hihi, mondtam, hogy szo sem lehet rola, nincs is annyi penzem mar, es egyebkent is, utolag?!?
Aztan meg egy kis bevasarlas, egy utolso pad thai (cudar volt), egy utolso masszazs (ez is cudar volt), masnap egy utolso templom-tura (no, ez nagyon szep volt), es irany a repter. Gondosan elore felreraktam a penzt a taxira es kajara, a tobbit meg szepen elkoltottem. A repter elott meg fillerre volt annyi nalam, hogy a taxit kifizessem, igy csak akkor vettem eszre, hogy nincs meg a penztarcam, amikor a boardingnal vartunk a keses miatt, es akartam inni egy kavet. Hat nem jott ossze. Ezen a repteren mindent lehet, de csak keszpenzert...
Es itt kezdodtek a megprobaltatasok. Gondoltam, hogy a penztarcam a nagy zsakban van, hisz elozo este ota nem hasznaltam. Nem baj, eleg az az egy palacsinta, amit egesz nap ettem. Uff, a gep csak nem indul. Korog a gyomrom, mintha hetek ota nem ettem volna. nem baj, majd a gepen, ott lehet venni kajat. Aha, keszpenzert :D Hiaba, ez nem a KLM.
Leszalltunk, 2 oram volt a masik gepig. Kicsekkolas, ujra sorbanallas, atoltozes (megsem mehetek rovidnaciban haza! szetfagyok...), kaja mind bele kellett fernie. Fel ora mulva a csomagok meg sehol. Mondom a repteri holgynek, hogy mi a helyzet, nem erti. Nem baj, kicsit lassabban. Rendben, semmi gond, menjek a masik gepre, o majd feladja a csomagom. O, en ebben mar reg nem bizom, es egyebkent is kellenek a ruhaim. Ok, akkor check-in, majd jojjek vissza a csomagert. Rohanas, meg 10 percig lehet becsekkolni. Sikerult, bar itt is csak lassan ertettek meg, hogy a csomagom is jon nemsokara.
Megyek vissza a hatizsakert, persze sehol egy kiiras, hogy merre. Rohanas a lifthez, uff, nem allt meg azon az emeleten. A mozgolepcsok csak lefele mennek, nekem meg felfele kell!!! Hogy jutok fel? A vilag vegen van egy mozgolepcso, az vegre felvisz. Mar epp ott vagyok, amikor megallit az or, hogy en oda be ugyan nem! Magyarazom, hogy mi van, nem erti. Hozzanak valakit, aki beszel angolul!!! Kezdek ketsegbe esni. (:
Az or elkuld a cosmagmegorzohoz. Itt feladom, es masvalakit keresek. Okes, egy holgy megerti a problemamat. Nagynehezen bejutunk a szamomra tiltott teruletre, amikor kiderul, hogy az a nemzetkozi oldal, nekem meg a belfoldi kell. Hurra! Kovetem a holgyet, aki hirtelen engem mas iranyba kuld, majd eltunik. Jajaj, meg sem ismerem, nekem minden thai ugyanolyan. Szerencsere o megismer. Bejutunk, hurra! Megkoszonom, majd megkapom az infot, hogy a csomag a 4. emeleti Air Asia irodaban van. Rohanas folfele, fogy az ido ezerrel. Kozben folyik a nyalam, olyan ehes vagyok.
Air Asia iroda: naluk nincs semmilyen csomag, menjek le az elveszett csomagok reszlegre. Ajaj, ok sem ertenek. Az en csomagom nem veszett el, ott van naluk!!!! Please, please, please ertsek meg!!! Naluk ugyan nincs, szaladjak le a foldszintre (ez cirka 1 km, legalabb 10 perc). Mondom nekik, hogy ne vicceljenek, telefonaljanak le. Ekkor mar az iroda hatulso reszeben jarunk, kicsit beljebb eroszakoskodom, majd meglatom! Ott a hatizsak! Adjatok oda, es mar itt sem vagyok! O, hat nem ugy megy az, ledokumentaljuk. Rendben, csak gyorsan. (:
Meg egy utolso szaladas vissza a csomaggal. Mar az osszes asztal zarva. A check-in-es holgy kedvesen iranyit masfele, mondom neki, hogy ott az en emberem, o tudja, mi a helyzet. Bedobom a csomagot, matrica, de nekem kell kulon feladnom, mivel keson hoztam (viccesek vagytok). Rendben, meg egy kor. (Unjatok mar, mi? (: )
Beesek a boltokhoz. Kaja!!!! Adjanak egy szendvicset, kartyaval fizetnek. Hehe, ne vicceljek, annyira keveset nem lehet kartyaval. 10 percem van a boarding vegeig. Futas egy masikhoz, ahol egy itallal megtoldva elerem a minimumot. Vegre...
A repulonel mar nem kell kint leulnom varakozni, csak leroskadok a gepben. Uff, ez kemeny volt. Remelem, a cuccos a gep hasaban, es otthon is ujralatom.
Nehany kep meg a templom-turarol:




Ja, a szerzetes nem igazi!
Egy masik templomban egy ideig neztem egyet, hogy miert nem pislog olyan sokaig, u, biztos belso beke meg hasonlok. A tobbiek jot rohogtek rajtam, hogy nem jottem ra, hogy az viasz... (:
Hat ennyi volt most Azsia. Highly recommended...

Wooooowww!!!!!!

Tul sokminden tortenik, szerencsere :-)
Mar keszultem a repulore Chiang Mai fele, amikor az utcan setalva eszrevettem a csotanyarust! :-) Huhu, ezt keresem egy hete! De amikor latod, uh mar annyira nem vagy biztos magadban. Kicsit sokkolo latni skorpiok, csotanyok, tucskok szazait, foleg azzal a szandekkal, hogy abbol enni is akarsz... parszor elsetaltam az arus elott. Ahogy tavolodtam tole, mindig erosodott bennem az akarat, hogy meg kell probalnom, de a latvany, meg hogy ott alltam egyedul, mindig visszafogott. Aztan vegre volt ott egy par, akik egy kis batoritast adtak.
Fura volt, amikor az arus felem nyujtotta a kanalat, az futott at a fejemen, hogy en nem tudom ezt megfogni. De akkor hogy akarom megenni? A, muszaj megfognom... (:
Szoval a kepek magukert beszelnek:



Aztan kimentem a repterre. Kitalaltam, hogy ott majd elalszom, csak arra nem gondoltam, hogy ahhoz, hogy bejussak, be kell csekkolni. Azt meg este tizkor nem lehet a reggeli gepre. Mindegy, kint csoveztem, majd elneztem az orat reggel, es majdnem lemaradtam. (: Lesszallas utan nem sikerult a csomagomat elohalaszniuk, mivel keson csekkoltam be. Mindegy, bringat berelve visszamentem erte a repterre. Voltatok mar valaha repuloteren biciklivel? :D
Tegnap felmentunk az arany haromszogbe, ahol Burma, Thaifold es Laosz talalkozik. Megneztuk a senki foldjet, ahol alacsony vizallas eseten a helyiek opiumot adnak-vesznek. Meg a kaszinokat, amiket a thai uzletembereknek epitenek ide, mivel itt nem engedelyezett a kaszino.
Atvittek minket Laoszba egy napos vizummal (egy ksi fecni, amit utolag kaptunk meg) kizarolag vasarlas celjabol. A fo attrakcio a whiskey volt, de nem akarmilyen. Az egyikben kigyo volt, a masikban teknos, majd skorpio, meg mindenfele csuszomaszo. Mindegyiknek volt valami jelentese, de en inkabb azt erzem, hogy ezek a nepek fut-fat osszekevernek a legkulonbozobb dolgokkal, es eladjak a hulye turistaknak jo penzert (:

Aztan a hosszu nyaku torzset neztuk volna meg, ha benne lett volna a jegyunk araban vagy ha helyben kipengetjuk a belepot. Helyette csak azt az iszonyatos keseru bigyot ragcsaltuk, amitol ilyen lett az en mosolyom is.

Ja, es megneztuk azt a buddhista templomot is, amiben a vicces festo Bin Ladentol kezdve a Star Wars-on keresztul mindenkit felfestett a falra. Illetve folyamatban van a festese.
Sajnos belul nem szabadott fotozni, kivulrol egyebkent ilyen:
Ez pedig a budi:

De a mai volt az igazi: elefant. Tudom, mar ketszer voltam, de ez nem az volt: itt megtanultuk a 6 legalapabb parancsot, kaptunk fejenkent egy elefantot, atvagtunk a dzsungelen, etettuk oket, fel-lemasztunk rajuk, olelgettuk oket, fotozgattunk. Az en elefantomnak volt egy 5 honapos kolyke, aki jott velunk. Hat dobbenet aranyos volt!
Es a vegen: elefantfurdetes! Elmondhatatlanul jo erzes, amikor ott vagy, latod, ahogy az elefantok jatszanak, maszol rajuk, furdeted oket, nezed, ahogy a pici jatszik a tobbiekkel, bebujik a viz ala, majd ujra ki, odamesz hozza, simogatod... szoval elmondhatatlan. Se iras, se foto nem adja vissza az erzest. Kivanom, hogy mindenkinek legyen az eletben legalabb egyszer resze ebben az elmenyben!
Azert hatha ez is atad valamit, nehany foto: